A kis- és középvállalatoknál használt modern ERP rendszereknél általában két kulcsszó szokott felmerülni, mint alapvető elvárás: integrált és real-time legyen.
Mit jelent az, hogy real-time?
Ez azt mutatja, hogy minden információ valós időben kerül lerögzítésre, és a rendszerből kinyert információk mindenkor az éppen aktuális állapotokat mutatják. Praktikusan azt, hogy nincsenek vagy csak minimálisak a “feladások”, “modulok közötti átadások”, stb. Ebből is adódik, hogy egy real-time rendszernek mindenképpen integráltnak is kell lennie. De ez fordítva már nem igaz.
A vállalatirányítási rendszerek együtt fejlődtek az informatikával, s a különféle technikai lehetőségekkel. Míg a kezdetekben az ERP rendszerek termelésirányítási rendszerekből nőttek ki, addig a XXI. században már a világ legnagyobb vállalatain kívül egészen a mikro-vállalatok is ERP-k segítségével irányítják magukat, optimalizálják az értékesítési, termelési, beszerzési, stb. működésüket.
Az ERP tehát egy átfogó fogalom lett, s ide sorolhatunk minden olyan rendszert, ami közvetlen, vagy közvetett módon a vállalatirányításhoz társítható. A kezdetekben „buta” programok (pl. számlázás, könyvelés, készlet gazdálkodás, stb.) integrációjára fókuszáltak, idővel minenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a hatékonysághoz teljes integráltságra van szükség. Az integráltság nélkülözhetetlen és egyeduralkodó fogalom lett az ERP rendszerek világában. Az elsődleges cél, hogy az egyszeri adatbevitelt követően a szoftver életre keljen, s a moduljai tökéletes harmóniában dolgozzák fel a kapott információkat. Ezzel minimálisra csökkenthetők az emberi mulasztások és a rendszer pontosabbá és kiszámíthatóbbá válik.